Secret Cinemához már volt szerencsénk a blogon, és van egy olyan érzésem, hogy még lesz is. A jelenlegi techno producerek közül talán a legkiemelkedőbbek a művei, mindig fel tud villantani valami új dolgot a már megszokott hangzásvilág mellett. A 2-C-Bright tökéletes basslineja és húsos groovejai mellett felbukkanó szintivonal már-már jazzes hangulatot teremt, mozgásra késztetve az egyszeri hallgató összes végtagját. Ínyenceknek kötelező!

A drogokról szóló zenéknek valahogy mindig hasonló hangzásviláguk van. Igor Tchkotoua és Dan Duncan, vagyis Pig & Dan Addiction c. szerzeményét meghallva akkor is egyértelmű, hogy miről van szó, ha az ember egy szót sem beszél angolul. Az egész trackből áradnak a nyers indulatok, ezt Adventék még megfejelték a saját tipikus elborult hangzásukkal. A végeredmény magáért beszél...

Fergie érdekes ikonja az elektronikus zenei szcénának, sok mindent hallhattunk már tőle a populárisabb hangzásoktól a funky technon át a hardtrance-ig. Mostanában a finomabb, melankolikusabb technoban találta meg önmagát, ezt a vonalat követi 2007-ben alapított saját labelje, az Excentric Muzik is, amelynek reklámját nagyon kreatív módon a brit formációnak készített remix alcímében is elrejtette. Az eredetihez ezúttal nem sok köze van az átiratnak, de ettől függetlenül érdemes megfülelni a már-már classic technora emlékeztető, pszichedelikus elemekben is bővelkedő opuszt. 

Blake Baxter nem szorul különösebb bemutatásra, régi motoros már a szakmában, a nevét nem kevés szállós techno/house muzsika mellett láthattuk már. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a Psycatron álnév mögött Paul Hamill és Phil Johnston bújik meg, akik ebben a felállásban csak az elmúlt hónapokban kezdtek el igazán aktívan tevékenykedni. A She Is Music sokat sejtető címe mögött nagyon korrekt tartalom áll, megfelelő pillanatban felrakva garantáltan robbantani lehet vele a táncteret. A hangerővel ne spóroljatok!

Aki a Vitalicot szereti, az rossz ember nem lehet. Funk D'Void ezek szerint nagyon jó ember, ugyanis a Shadowchaserről óhatatlanul is a régebbi Vitalic trackek jutnak eszébe az egyszeri földi halandónak. Persze nem beszélhetünk koppintásról, a muzsika ugyanis kiemelkedik a mai sivár egyen-techno dömpingből, igazi ráfekvős téma, viszi magával a partyarcot rendesen. Kötelezően ajánlott _mindenkinek_.

Miki Litvak neve már szóba került a blogon egyszer, most egy áprilisi megjelenésére szeretném felhívni a figyelmeteket. A Guadeloupe remixelésére ezúttal a tipikusan skót nevű Anthony Scott MacKinnon, vagyis Edit Select került kiválasztásra, aki kiválóan vette az akadályt. Az eredeti, kicsit langyos művet egy lebegtetős, építkezős, pszichedelikus techno témává gyúrta át. A 2 perc környékén érkező szinti epic win, megfelelő hangtechnikán megszólalva garantálja a hidegrázást és a kézfelrakást.

Jerome Sydenham, az Ibadan Records alapítója és tulajdonosa Nigériában született, egy angol férfi és egy nigériai nő gyermekeként. Iskolás éveit Angliában töltötte, majd a '80-as évek elején New York-ba költözött. Zenei fejlődésére garantáltan hatással volt a folyamatosan változó környezet. Nem sok producert tudnék említeni, aki a minimaltól kezdve a house-on át a kőkemény technoig mindenben profi, és minden stílusban letett már valamit az asztalra - ő viszont ilyen. Nálunk egyelőre sajnos kevéssé ismert, de a világ fejlettebb részein rajongók ezrei várják aktuális fellépését. Az On The Run címre hallgató trackben technosabb oldalát mutatja meg nekünk, a videó pedig egy magyar úriember munkája, akitől már korábban is láthattunk hasonló alkotást. Azt hiszem, visszatérő vendégek lesznek ezen az oldalon a klipjei.
 

Siwell, vagyis Luigi Poggiani nem sokat árul el magáról, csak annyit sikerült kiderítenem róla, hogy Rómában lakik. Ennél több információra viszont nincs is szükségünk, rómaiságát a 2048 című track tökéletesen bizonyítja. Ennél olaszabb egy techno muzsika nem nagyon lehet - így szeretjük, ahogy van. Már csak az a kérdés, hogy mire utalt a címmel, vajon ő már tud valamit, amit mi még nem?

Az izraeli születésű úriember csak 2008-ban tűnt fel a techno szcénában, mégis egyre erősebben ostromolja a lemezboltok eladási listáit. A Punch Music gondozásában megjelent Pollinator Gary Beck által átértelmezett verzióját a világ minden táján pörgetik, ami nem véletlen, hiszen az idei év egyik legmasszívabb, legpörgősebb trackjéről beszélhetünk. Az eredeti ezzel szemben sokkal mélyebb, ipari hangzású alkotás, amit nagyon jól kihangsúlyoz a hozzá készített túlvilági videoklip is. Egyre többször találkozhatunk egyébként ilyenekkel a youtube csatornáin, ez mindenképpen örvendetes jelenség.

Na végre! Kiáltottam volna fel, ha nem az éjszaka kellős közepén találtam volna rá Umek legújabb kiadványára, amely a rendkívül kreatív OMGWTF címet viseli. Én is valami hasonlót mormoltam el magamban, na nem azért, mert annyira újszerű és meglepő a muzsika, sokkal inkább azért, mert ez a track simán szerepelhetett volna a 2000-es évek elején bármelyik Recycled Loops kiadványon. Tombol az oldszkúl láz, Umek barátunknak pedig elég nagy tapasztalata van ahhoz, hogy ezt meg is lovagolja. A 1605-nél megjelent egyszámos EP abszolút táncorientált, kézfelrakós, mosolygós techno-techhouse téma, egyértelműen főidős zene. Play it loud!

Lars Sandberg soha nem tartozott igazán a headlinerek közé, valahogy mindig sikerült a háttérben maradnia. A skót úriember már ránk eresztett pár klasszikust, elég csak a Diablát vagy a Hypnosexet említenünk. Hangzásvilága szinte semmit nem változott az évek folyamán, de ez nem feltétlenül baj, nagyon sokan szeretik és elismerik a munkásságát. A Flealife is annyira tipikus Funk D'void track, amennyire csak lehet: egyszerű, letisztult, melankolikus szintifoszlányokkal. Egyetlen negatívumként azt tudnám felróni neki, hogy érzésre nagyon hosszú lett, talán jobb lett volna 6 percbe belesűríteni a lényeget, de ezt az apróságot tökéletesen ellensúlyozza a hozzá készült nem hivatalos videoklip, amelynek megtekintése szigorúan fullscreenben ajánlott.

Bevallom őszintén, erről a srácról még nem nagyon hallottam, pedig a discogs szerint már 4 éve aktív részese az elektronikus zenei életnek, az elmúlt időszakban pedig egyre nevesebb kiadóknál jelentek meg zenéi. Hangzásvilágát legjobban talán az elcsépelt eklektikus szó jellemzi, a finomabb, dallamosabb zenéktől a dark hangzású technoig minden megtalálható a repertoárjában. A Bras De Zil az eddigi egyik legkeményebb munkája, elementális dallammal, hatásvadász elemekkel, és borzalmasan koszos bassline-al megtámogatva. Must hear track a sötétebb hangzások kedvelőinek.

Jeroen Verheij, vagyis ismertebb nevén Secret Cinema nem új gyerek már a szakmában. A '90-es években jó ideig Grooveyard néven bombázta a technora éhes közönséget, egyik legsikeresebb alkotását, a Mary Go Wild-ot mai napig pörgetik a világ minden táján. A Reaktivate tekerése után ezúttal kicsit melankólikusabbra vette a figurát, és zsigerből elénk vágott egy olyan zenét, amitől az ember agya elkezd horpadni. Az Elevate nem igazán táncorientált muzsika, sokkal inkább a nyugalomról, az érzelmekről szól, de eközben két kézzel szorítja végig az összes apró hangot. Igazi mestermunka egy igazi mestertől.

Wehbbának nagyon megy a dallamos techno, ennek újabb ékes bizonyítéka a Speech névre hallgató szerzemény. Nagy újdonságot senki ne várjon, milliószor hallott hangzásvilág oldszkúl szintikkel, 5-6 évvel ezelőtt Technasia ontotta magából a hasonló zenéket. Ennek ellenére nagyon kellemes lett a track, minden megvan benne ahhoz, hogy slágerré váljon. Tipikus szettkezdő kézfeltevős zene, hangulatalapozásnak tökéletes.

Umek az elmúlt időszakban futószalagon dobálja az új EP-ket. A Squeamish Sort kicsit átlagosra sikerült eredeti változata után igazi felüdülést jelent Advent és Industrialyzer átirata. Ciscoék sokáig húzzák az ember idegeit, míg végül a negyedik perc környékén rászabadítják a poklot a mit sem sejtő zenehallgatóra. Kötelező darab.

A svéd techno fenegyerekének nevével kis kihagyás után újra egyre gyakrabban találkozhatunk, a nagy visszatérés örömére pedig pár napja jelent meg State Of The Art címre hallgató LP-je, amelyről ezúttal a címadó zenét szeretném ajánlani Nektek. Rendkívül okosan felépített progresszív techno muzsika, mélyről jövő atmoszférákkal és effektekkel megtűzdelve.

Egbert nevével még csak mostanában kezd ismerkedni a közönség, de az eddigi megjelenései alapján úgy gondolom, fényes jövő állhat a srác előtt. A Dezelfde Weg után ezúttal egy keményebb, hatásvadászabb zenével bombázza szét a partyarcokat. A Haasten sötét hangzásvilágú, kőkemény track, túlvilági szintikkel, súlyos grooveokkal, és egy kis pszichedelikus beütéssel.

Fixmer bácsi újra aktiválta magát, drasztikus szerzeményét ezúttal Luke Slater értelmezte újra a mostanában gyakran használt Planetary Assault Systems álneve mögé bújva. A végeredmény egy sejtelmes, nagyon sötét track lett, garantált a hidegrázás, a mellé készített amatőr videó pedig csillagos ötös.

Jó kis pattogós groovy/minimal téma, igazából semmi mást nem tudok elmondani róla. A 4. percnél belépő funky bassline mindent visz.

Wehbba nevét remélem nem kell bemutatnom senkinek. Pár éve még kőkemény groovy technokat tolt, ma már ő is lelassult, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejtett volna jó kis pörgős zenét írni. Az Ode To Constant fantasztikusan egyensúlyoz a techno és a tech-house határain, a lead egyszerű, a groove finom, de mégis pörget. Egyértelműen főidős zene.

...és akkor már említsük meg a 2009-es év másik leghúzósabb zenéjét is. Bevallom őszintén, amikor először meghallottam, borzalmasan gagyinak találtam, főleg a lead szintit, meg valahogy furcsa is volt az egész track. Viszont nagyon addiktív zene, a kiállás pedig igazi dancefloor killer. Nincs túlbonyolítva, egyszerűen csak húz, megmozgatja az embert.

Indítsunk egy 2009-es darabbal, szerintem az év egyik legkiemelkedőbb alkotása volt, ritka az ennyire húzós, és mégis intelligens techno manapság. Tele van energiával, mintha folyamatosan felrobbanni készülne, méltó a blog címéhez: masszív. Tökéletesen, profin felépített zene, pont annyi maradt meg az eredetiből, amennyi kell.

Naszóval itt nem nagyon fogom fosni a szót, arra ott a másik blogom, ez az egész csak BG unszolására jött létre. A blog egyébként itt is elérhető lesz, ha esetleg a blogpöttyhu sünetelne, mentsétek el ezt is könyvjelzőbe, ha van kedvetek.

A lényeg, hogy valószínűleg youtube linkek formájában be fogok ide dobálni mindenféle nekem tetsző zenét, először szigorúan a techno határain belül, aztán majd meglátjuk. Daily update nem valószínű, de előfordulhat. Saját zene is, de ennek még kisebb a valószínűsége.
Jutyúbra zenét feltölteni nem nagyon fogok, mert felakaszt az Artisjus, csak a neten keringő zenékből fogunk csemegézni. Enjoy.